1. rész

A nevem Dóri, egy teljesen átlagos lánynak mondhatom magam, kivéve, hogy a legjobb barátaim „ask celebek”, legalább is a többség ezen a néven ismeri őket. Nekem ők a családom, és nem a több ezer lájkos profilképeket, posztokat, ask,fm válaszokat látom bennük, hanem azt a négy idiótát akiket megismertem és mindennél jobban megszerettem. A megismerkedésünk nem a legérdekesebb. Szalay Ricsivel ugyan oda jártunk táncolni és így ismertem meg őt, és általa leltem rá a másik három jómadárra is. Nagyon sokat köszönhetek nekik. többek között az életemet és azt, hogy van hol laknom. A szüleim kiraktak otthonról és így a táncteremben Ricskó felajánlotta, hogy amíg minden rendben nem lesz költözzek hozzá. Így hát neki köszönhetem ezt is. Hát ez már lassan két éve volt és hát azóta is Ricsivel élek, de már egyikünk se bírná ki ha ez máshogy lenne. Szaby, Bendy és Yem a másik három „bátyám”.  Imádom őket. Ennyi lenne a rövid bevezetés, és kíváncsi vagy, hogy mi fog ebből kisülni? Nemsokára kiderül.

Egy újabb borzalmas és fárasztó reggel. Ma hajnalban is a telefonom ébresztője keltett. Ahhoz képest, hogy a kedvenc dalomra kelek elég szarul indulnak a reggelek, általában azért mert 4.30-kor már teljesen felébredve és fitten kell ébresztgetnem Ricskót, mert ha nem kel föl akkor én se és így sanszos lenne, hogy engem is kirúgnak és akkor baszhatom az álmom, hogy tetováló legyek, és persze Ricsi  örülne ha kibasznának a művészeti suliból.

-Jó reggelt szőke herceg.-mentem be a szobájába majd egy óriási cuppanós puszit nyomtam az arcára.

-Néha annyira tudlak gyűlölni amiért hajnalok hajnalán fel kell keltened, merthogy te visszaalszol ha én nem vagyok fent veled.-motyogta nyűgösen, majd egy laza mozdulattal magára rántott, fordult egyet és már felettem is volt. Ha valaki így látott volna minket, biztos azt hitte volna hogy több van köztünk barátságnál, pedig nem.

-Ricskóóóóó engedj eeeel.-kezdtem el vinnyogni fedetlen felsőtestét eltolva magamtól.

-Jól van törpe de akkor gyorsan öltözz és indulj. Amíg öltözöl csinálok neked reggelit meg kávét. Na spuri.-mondta vigyorogva majd felpattant rólam én meg felpattantam és berohantam a szobámba, összeszedtem valami ruhát és beugrándoztam a fürdőbe. Gyorsan kivasaltam éppen lila hajamat majd felkaptam a szobámból összeszedett ruha összeállítást, „vékonyan” kihúztam feketére a szemem, egy kis szempillaspirál, élénk vörös rúzs egy leheletnyi fekete szemhéjpúder és vidáman léptem ki a fürdőszobából. A stílusom nem  teljesen egyezik Ricskóékéval de akkor is felűlmúlhatatlanul imádom őket.

-Hűha, ennél jobban nem is tudnád bebizonyítani, hogy rocker vagy.-mondta Ricsi nevetve.

-Fogadjunk…?-kérdeztem vissza kihívó hangnemben.

-Inkább ne mert elkésel. Edd meg a reggelidet, idd meg a kávédat és indulj.-adta ki a parancsot a főnök. Gyorsan teljesítettem felszólítását majd felvettem a bakancsomat és egy ölelés után már nyitottam ki a bejárati ajtót.

-Délben találkozunk West End tetőteraszon.-mondta mejd nyomott egy puszit az arcomra és szinte kilökött az ajtón. Vigyorogva indultam el a lift felé de mire oda értem konstatáltam, hogy inkább lépcsőzni lenne kedvem. Lépcsőzgetés közben megnéztem, hogy mennyi az idő. A telefonom pontosan 05:16-ot mutatott. Szuper van háromnegyed órám beérni. Néha gyűlölöm a sulit, mert valamelyik okos ember kitalálta, hogy reggel hatkor kezdődik a tanítás az egyik legjobb művészeti suliban. Borzalom, de van jó oldala is. Leghamarabb tíz órakor már végeztünk és mehetünk haza, legkésőbb pedig délben engednek el minket. A mai napon pont a kettő között végzek, tizenegy órakor pontban. Tökéletesen lesz időm venni mind a négy idiótának és persze magamnak egy Starbucks-os bármit és felérni a West End tetőteraszára, sőt lehet, hogy előtte Rock Shop-ba is lesz időm benézni. Amíg tervezgettem, hogy hogyan fogok odaérni a srácokhoz délre, már be is értem a suliba. Gyalog fél óra és még csak fel sem tűnt. Hát akkor kezdődjön a nap. Pontban hat órakor megszólalt a becsöngetést jelző fülsüketítő zaj és mindenki elindult órára. az első órám rajz. „Szuper, egyre jobb ez a nap.”-gondoltam magamban mosolyogva. Beültünk a rajz terembe. A tanár szokásához híven most is késett, de csak két perc késéssel beeset az órára.

-Pálinkás jóreggelt.-kiáltotta el magát Márk, a rajz tanárunk. 23 éves, ahogy a tanáraink többsége és majdnem mindanyjiuk ragaszkodik hozzá, hogy tegezzük.

-Na drágáim, ma egy szabad foglalkozás néven futó elfoglaltság lesz. Az lesz a feladatotok, hogy alkossatok valamit a saját kis kút-fejetekből. Fessetek, rajzoljatok, írjatok, amit csak szeretnétek. másfél órátok  van rá. A végén leosztályozom. Jó munkát.-mondta majd mindenki neki kezdett az alkotásnak. Ez lett az órai munkám vége:

-Dóri ez valami kurva jó lett.-veregette meg a vállamat a rajz tanár. Na ez az ember is gyönyörűen beszél mit ne mondjak.

-Köszönöm.-csak ennyit válaszoltam majd felkaptam a cuccaimat és a kicsöngőt meghallva kivágtattam a teremből. Becsesztem a szekrényembe a felesleges cuccaimat, majd csak egy darab egy darab telefonnal és fülhallgatóval valamint a tánc cuccommal elindultam a tánc terem felé. Az iskolánkban mindennapos tesi van de úgy, hogy ötből csak kettőn kell a tananyaghoz ragaszkodva dolgoznunk, a többi órán pedig egy általunk választott sportot vagy valami fizikai elfoglaltságot lehet végezni. Beléptem az öltözőbe, átöltöztem majd a ruháimmal együtt bementem a terembe, kapcsoltam be valami pörgőset és elkezdtem rá ösztönösen mozogni. A kedvenc dalomra mindig is imádtam táncolni, ami nem más mint a Black Veil Brides-tól a Legacy, bár nem is nagyon tudok kedvencet választani. A ritmusra egyre jobban kezdtem mozogni és a már rutin szerű koreográfiát már odafigyelés nélkül, zsigerből sikerült megcsinálnom, csak kár, hogy megzavartak....

Hát ez lenne az első rész:) remélem tetszik és remélem, hogy tényleg lesz érdeklődője a blognak. :)a második rész az elkövetkezendő napokban kerül majd fel. Addig is puszii :*